25 Március

Szerelmesim, kik ezeket a dolgokat régen értitek, óvakodjatok attól, hogy a Gonosznak tévelygésitől elcsábittatván, eltávozzatok szilárdságtok mellől. Hanem gyarapodjatok kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. (11. Pét. 3:17,18)

Mi gyarapodunk tudásban, mihelyt tudomást szerzünk Isten igéreteiről és hit által magunkra alkalmazzuk azokat s igyekezünk megállapitani életünkön ezeknek az ígéreteknek teljesedését. Egyidejűleg a kegyelemben is öregbedünk, mert amig a tudásnak minden egyes eleme nem talált jó és nemes szívbe befogadást s nem termette meg az engedelmesség és megigazulás (kegyelem) mértékét, mindaddig nem lehetünk előkészitve astudás következő fokozatára, következőleg megakadunk, esetleg visszasülyedünk. S amennyiben a tudás elvesztése a kegyelemnek is jelentős veszteségét jelenti, azonképen a kegyelembeli veszteség is megfelelő tudásbeli veszteséget jelent — a sötétségbe indulást. Az Ur igéjének igéretei mindinkább homályosokká és sötétekké lesznek abban az arányban, ahogy jóságunk vagyis a kegyelem világiasságba vagyis bünbe vesz.