18 Április

Szerelmesim, ne tekintsétek rendkivüli dolognak, ha elgondoljátok a tüzes megpróbáltatást, amellyel meg fogtok próbáltatni, mintha valami rendkivüli dolog esnék meg veletek. Sőt inkább örüljetek, hogy a Krisztus szenvedéseinek részesei vagytok; hogy amikor az Ő dicsősége megjelenik, ti akkor örvendezve vigadhattok. (1. Pét 4:12,13)

Egy irántunk barátságtalan világban nem várhatunk egyebet, mint a Mesterünket ért bántalmazásunkat. mert a szolga nem áll az Ur felett. A világ, a test, az Őrdög eltorlaszolja utunkat: háboruság, rettegés kivülbelül és sok nyil és tüzes dárda szegeztetik az igaznak. De mi legyen a lélek biztos magatartása a szomoruságok és a sujtó megpróbáltatások között? Mielőtt gyakran sulyos következményü kezdeményezéseket tennőnk, nem kell e csendben állanunk az Ur előtt, várva és lesve az Ő vezetését és az Ő akaratát minden kérdésben? Igy mondja a Zsoltáriró is: „Néma voltam és békén tartózkodtam még a jótól is“, (vagyis még olyan cselekedettől és szótól is, mely itéletem szerint helyesnek látszott).