16 November

Ez, amit tehetett, azt mivelte. (Márk 14:8)

Nem kiváltságunk, hogy személyes érintkezésbe jussunk drága Megváltónkkal, de a mi kiváltságunk, hogy megkenjük a „testvérek“-et a szeretet, a rokonérzés, az örvendő békesség édes illatu kenőcsével s minél többe kerül ez a kenőcs önmegtagagásunk tekintetében, annál értékesebb lesz Legnagyobb Testvérünk szemében, Aki kijelentette, hogy amit testvéreivel teszünk, vagy nem teszünk, azt neki tesszük, vagy nem tesszük.
... A mi alabástrom edényünk a mi szivünk, amelynek telve kell lennie a legdrágább és legédesebb illatszereivel a jókinvánságoknak, gyengédségnek és szeretetnek mindenki iránt, főképen Krisztus iránt, a mi Fejünk, Urunk Jézus iránt s Testének, az Egyháznak minden tagja iránt: de legeslegkivált a láb-tagok iránt, akik most velünk vannak és akikre kiváltságunk szerint ki kell öntenünk a szeretet és alázat illatát a Jézus nevében, mert mi az Övéi vagyunk. Z. '99-78; Z. '00-378; R2448:5; R2744:3